10. fejezet - A vacsora

Puszi :)

Itt a 10. fejezet. Hurrá! Az első 10 fejezet. És már több, mint 300 olvasó járt erre. Azért kár, hogy nem kommenteltek, mert nem tudom eldönteni, hogy tényleg tetszik-e, amit írok. Lécci, LÉCCI kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszik. :)


Péntek. Végre, az utolsó sulis nap a héten. Azért féltem suliba menni. Féltem Tomy-tól.
Amikor kiléptem, Zayn várt a kapuban.
- Szia - mosolyogtam rá.
- Szia Szépség - mondta és egy puszit adott a számra. - Jól vagy?
- Igen, csak kicsit félek.
- Az egyetlen, akinek félnie kell, az Tomy.
- Remélem igazad van. - mosolyogtam erőltetetten és lehajtottam a fejem.
- Mindig igazam van. - mondta Zayn miközben felemelte a fejem.
- Haha - nevettem el magam. Mindig, Zayn? ;)
Mire a sulihoz értünk, lényegében megnyugodtam.
- Fél 5-re jövök. Remélem, nem kell hamarabb. - mondta és rám kacsintott.
- Én is. - mondtam.
Zayn megcsókolt és bementem a suliba.
Ahogy beléptem nagy csönd lett, mindenki ledermedt és rám bámult. Most mi van?! Rea lépett elő a tömegből és lassan odasétált hozzám. Mindenki minket nézett. A nagy csendben csak a léptei hallatszottak. Egy nyitott magazint nyújtott át. Mikor megnéztem a dupla oldalas cikk címét...hát nekem is elállt a lélegzetem. Tökéletesen kivehető, hogy kik vannak a képen. Igen, Zayn és én, amikor egyszer éjszaka a Bond Street-en sétáltunk. Erről már meg is feledkeztem... Hm, most már az is tudja, hogy Zayn-nel járok, aki London másik felében él.
- Rea? - néztem kétségbe esetten Reára és biccentettem egyet a tömeg felé, hogy csináljon már valamit velük.
- HÉ! - fordult meg Rea. - NEKTEK NINCS VALAMI DOLGOTOK?! - ezzel a tömeg megszeppenve elindult.
- Rea, te jó ég. - mondtam magam elé bámulva.
- Nyugi, ez nem a világ vége. Tudtad, hogy egyszer be fog következni.
- És mi van veled és Harry-vel?
- Minket még, hála istennek, nem kaptak le. De bármikor megtörténhet. Tudod, a paparazzokkal nem lehet mit kezdeni.
- Jó, igazad van. És tényleg nem olyan nagy dolog. Mennem kell órára. Majd beszélünk. - zártam le a beszélgetést.
Első órám matek volt. Ideges voltam, hogy Tomy mit fog nekem mondani, vagy mit fog tenni. De nem jött suliba. Hurrá!
A nap eltelt. Hál isten, mindenféle balhé nélkül. Néhányan megbámultak és összesúgtak mögöttem. Persze hogy a cikkről volt szó.
Fél 5-kor Zayn várt a suli előtt.
- Milyen volt a napod? - kérdezte és megcsókolt.
- Jó...mondhatjuk. Érdekes.
- Miért? - kérdezte én pedig a kezébe nyomtam a magazint.
- Óóóó, nézd! Ezek mi vagyunk!
- Igen, tudom.
- Baj? - nézett rám Zayn.
- Nem. Csak új dolog, hogy az újságban szerepelek.
- Majd megszokod. - nevetett és karolt át. Hmm. Egyhamar nem akar elengedni úgy látszik. :)
Mikor hazaértem, ledobtam a táskát. Meglepetésemre anya már otthon volt.
- Hát te? - kérdeztem anyát.
- Én? Főzök. - nézett rám meglepetten.
- Miért? Nem szoktál ilyen korán.
- Lena, elfelejtetted?
- Mégis mit?
- A vacsorát! - mondta, én meg elképedtem. Te jó ég, teljesen megfeledkeztem arról, hogy Zayn ma nálunk vacsorázik.
- Jaj! - mondtam és rohantam fel a szobámba. Mit fogok felvenni? Oké. Egy egyszerű csőszárú, fekete farmer, egy kék, csipkés nyakú póló és hozzá majdnem ugyanolyan kék magassarkú. Miután kiválasztottam a ruhát lementem anyunak segíteni. Olyan fél 7 körül apu is hazajött. Elkészült a vacsi, én megterítettem és felöltöztem. Zayn 8 körül jött meg.
- Szia. - nyitottam ajtót.
- Szia Szépség. - nyomott egy puszit a számra. - Jó estét. - köszön a szüleimnek is.
- Jó estét Zayn. Foglalj helyet. - mutatott apám az asztal felé.
- Köszönöm. - mondta és leültünk. Én Zayn mellé ültem. Anyuék pedig nekünk szembe.
- És Zayn, te hol éltél mielőtt Londonba költöztél? - kérdezte anyám.
- Bradford-ban éltem a szüleimmel és 3 testvéremmel.
- És hol ismerkedtetek meg? - nézett apám rám, aztán Zayn-re. Remélem Zayn nem feledkezett meg arról, mit beszéltünk meg.
- Egyszer Lena és Rea sétáltak a Bond Street-en és ott találkoztunk.
Enni kezdtünk és folyt a beszélgetés. Kérdezték Zayn-t, hogy  hogyan viseli a hírnevet és hogy remélik, hogy nem töri össze a szívem, meg ilyenek.
Mikor befejeztük a vacsorát, de még beszélgettünk Zayn megfogta a kezem az asztal alatt. Szerintem azonnal elvörösödtem. :)
Zayn kb. fél 10-ig maradt. Mikor kikísértem még beszélgettünk.
- Köszönöm a meghívást. - mondta.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. - mosolyogtam, mire ő is mosolygott.
- Remélem elnyertem a szüleid tetszését.
- Biztos lehetsz benne. - öleltem át. Még mindig annyira imádom az illatát. :) Így álltunk vagy 5 percig, közben néha csókolóztunk is, persze.
- Vissza kell menned. Már kezd hideg lenni. - mondta.
- Jóóó... - mondtam, közben elhúztam a szám. Megfordultam és köszönés nélkül be akartam venni, amikor Zayn megfogta a kezem és visszarántott magához.
- El se köszönsz? - suttogta, miközben az arcunk összeért. A szánk között kb. fél cm volt.
- El kéne? - suttogtam vissza mosolyogva. Válasz nem volt, azonnal megcsókolt. Érzékien és romantikusan. Hosszan és finoman. Csók közben leültünk a földre. Zayn a kerítésnek dőlt, én pedig az ölébe ültem, szembe neki. Így csókolóztunk egy darabig. :)
Mikor már tényleg kezdett hideg lenni, muszáj volt elköszönnünk. Most már tényleg.
- Szia Szépség.
- Szia. - köszöntem el, Zayn pedig egy puszit nyomott a számra és megölelt.

# benne voltam a pletyka rovatban