4. fejezet - Megmentett a bátyám

Puszi :)

Itt a 4. fejezet. :) Lécci kommenteljetek, mert így nem tudom van-e értelme folytatni ezt az egészet. Pedig annyi jó ötletem van még, amit megosztanék veletek... Lécci kommenteljetek és ajánljátok, ha tetszett! :)


Hallottam, ahogy közelednek a lépések. Zayn-re pillantottam, akin teljes nyugodtságot véltem felfedezni. Fura. Vajon hozzászokott már ehhez a helyzethez? Vagy már tudja kihez menjen utánam?
A kapu kinyílt és...és a bátyám lépett rajta ki.
- Szia - köszönt - ..sztok - tette hozzá, miután konstatálta, hogy nem egyedül vagyok. - Ő ki is?
- Ő? Zayn Malik.
- Jaaa, abból az új nyálas bandából.
- Igen, onnan - mondta Zayn szarkasztikusan és kezet fogott a tesómmal, Petivel.
- Szevasz, Peti vagyok. És te? Csak nem a húgom barátja? - na, erre én se tudom a választ...mit fog mondani? Biztos nemet.
- Ja, valami olyasmi. Elég friss a dolog. Nagyon friss. - ekkor rám pillantott és mosolygott. Azt hiszem elpirult. De aranyos. :)
- Léna, lassan be kéne jönnöd. Anya küldött ki, hogy nézzem, mit csináltok. - mondta magyarul. Zayn semmit nem értett belőle. Nem is baj.
- Anya látta kivel vagyok? - kérdeztem én is magyarul.
- Nem. - mondta Peti.
- Jó, mindjárt megyek. 5 perc. - mondtam.
Ezután Peti bement a házba és újra ketten maradtunk.
- Ez mi volt? - kérdezte Zayn, természetesen angolul.
- Mi? A bátyám?
- Nem. Ez..ahogy beszéltetek. Milyen nyelv volt ez?
- Jaa, magyarul beszéltünk. Anyukánk magyar és megtanított minket az anyanyelvén.
- Tetszik. - hajolt közelebb és mosolygott, gyönyörű barna tekintetét az enyémbe fúrta és újra megcsókolt.
- Muszáj bemennem. - mondtam miután elváltunk.
- Rendben Szépség. Holnap hívlak. - mondta mosolyogva és még egy utolsó puszit nyomott a számra.
Mámorban úszva mentem be. Úgy vigyorogtam, mint a tejbe tök, de ez a vigyor gyorsan eltűnt az arcomról, amikor anyám mérges tekintetével találtam szembe magam.
- Kislányom - kezdte magyarul. Ha magyarul fogad, köszönés nélkül, abból oltári nagy szidás lesz. Magyarul. - Hogy a fenébe képzelted, hogy mindenféle szólás, elkéredzkedés nélkül lelépsz és azt se tudom kivel vagy.
- Mondom. Heliaval és a tesójával voltam. Peti is tanúsíthatja! Amikor kijött még kint beszélgettünk.
- Péter! - kiáltotta anya.
- Anya? - mondta Peti.
- Kivel volt kint Léna a kapunál?
Ekkor egy könyörgő pillantást vetettem a tesómra, és mivel anya mögött álltam, eltátogtam, hogy 'ba-rát-nőőőők'.
- A barátnőivel. - mondta Peti.
- Hmm... - anyám gondolkodóba esett. Talán elhiszi a történetem. Peti jó fej és általában kisegítjük egymást az ilyenekből. Eddig főként én segítettem ki őt. - Jó. Holnap nem mész sehova! És nincs net!
Oké, úgy látom, ennyivel megúsztam. Anya a konyha fele vette az irányt, de megtorpant.
- Ja, igen. A telefont... - és nyújtotta a kezét. A francba.
- Jó, hozom a táskámból... - kimentem az előszobába, ahol a táskámat ledobtam. Amikor megtaláltam a telefont, egy ötlet jutott eszembe. - Tessék. - nyújtottam át anyunak.
- Ezt elteszem. Szerdán visszakapod.
- Mi? Nem holnap?
- Nem. - és ezzel lezárta a beszélgetést.
Felmentem a szobámba és kivettem a zsebemből a SIM-kártyám. Igen ez volt az ötlet. Van egy ősrégi telefonom, abba bele tudom rakni. Milyen könnyű rossznak lenni. Bár ennél rosszabb sose legyek.
Letusoltam, fogat mostam és befeküdtem az ágyamba. Már majdnem elaludtam, amikor valami ciripelésre lettem figyelmes. A 'telóm' volt az. Gyorsan felvettem, nehogy anya meghallja.
- Haló - suttogtam a lehető leghalkabban.
- Szépség. - tudtam, hogy ki az. :) - Miért kell suttogni? - suttogta ő is. :)
- Haha. Neked nem kell. - nevettem halkan.
- És neked miért?
- Már mindenki alszik. Ja és nincs telefonom.
- Akkor én mit hívtam?
- Ez az ősrégi telóm. Anya elvette a másikat, de a SIM-kártyát kicsempésztem belőle.
- Húú, te nagyon rossz vagy!
- Nem iiiiis! Amúgy, miért hívtál?
- Jaa, hallani akartam a hangod. - aaaaa, olyan édes. :) Imádom - Na, meg gondoltam, lejöhetnél...
- Hova? - kérdeztem kerek szemekkel.
- Az ablakod alá.
- Te azóta itt vagy? Honnan tudod, hogy melyik az én ablakom.
- Benéztem. És saját magammal és a fiúkkal találkoztam szembe. De vagy 100 darabbal.
- 72. Pontosabban, 72.
- Bocsánat. Kinyitnád az ablakot?
Odamentem az ablakomhoz és tényleg ott volt.
- Szia Szépség. - köszönt, már személyesen.
- Szia. - hajoltam közelebb hozzá, már félig kint az ablakon. - Te mit keresel itt?
- Téged. - ekkor megcsókolt. Édes csókja elfeledtette velem hol vagyok, és elfelejtettem egyensúlyozni. Igen. Kiestem az ablakon. Szerencsére, nem csaptam zajt, és senki nem vette észre.
- Juj, ne haragudj. - mondtam Zayn-nek.
- Nem baj. Nekem így jobban tetszik. - mondta a földön fekve, miközben engem átölelt, ahogy rajta feküdtem. Bevallom, nekem se volt ellenemre ez a helyzet. Ott feküdtünk vagy 20 percig a gyepen és közben csókolóztunk, nevettünk, csókolóztunk, beszélgettünk és csókolóztunk. Kezdett forrósodni a helyzet, de én nem akartam csóknál többet. Így nem is lett.
- Zayn. Muszáj bemennem. - mondtam, miután éreztem, hogy a harmatos fű kezdi átitatni a pizsimet. Nem túl jó vizes pizsiben aludni.
- Rendben Szépség. - ezzel megcsókolt újra, majd elváltunk. Én 'kecsesen' visszamásztam az ablakon, ő pedig jót nevetett a bénázásomon. Ezt is be kell gyakorolni. :) Még utoljára kihajoltam az ablakon és Zayn egy puszit nyomott a számra. Zayn <3
Ellenőriztem mennyire vizes a pizsim. Miután eldöntöttem, hogy még hordható, rápillantottam az órára. Nem arra számítottam, amit láttam: kb. 22.40 körül estem ki az ablakon, azt hittem olyan 20 percet feküdtünk a füvön. A nagy fenéket. Az óra 01.07-et mutatott. Az szép. Akkor irány aludni. Holnap suli. De jó...

# kiestem az ablakon :)

3. fejezet - Randizni megyek Zayn-nel (part two)

Puszi <3

Itt a 3. fejezet második része. :) Tudom, hogy kettőbe szedtem, mert nagyon hosszú lett volna, de így is nagyon hosszú lett. Bocsi, de nem gondoltam, hogy ezt ilyen hosszan lehet csak elmesélni. :) Remélem tetszeni fog. Ez a legizgibb rész eddig, szerintem. Kommentelj és ha tetszett, ajánld másoknak is! :)

Elindultunk, Fogalmam nem volt hova megyünk. Megkerültük a plázát és egy hátsó bejáraton mentünk be. Valami személyzeti bejárat lehetett. Mi a fene ez? Mint egy labirintus, azt se tudtam, hol vagyok, de Zayn-re pillantva, ő nagyon is tudta merre visz. Végül a tetőn kötöttünk ki. Nagyon szép volt a kilátás. Szinte egész Londont be lehetett látni. 5 óra körül járt az idő, a nap már kezdett eltűnni a horizont alatt, az ég rózsaszín és narancssárga színekben játszott. Mi csak ott álltunk egymás mellett, kézen fogva. Hát nem hihetetlen?

Sóhajtottam egyet.

- Baj van? - kérdezte Zayn, arcomat pásztázva.

- Nem. Semmi. Ez...ez gyönyörű. - mondtam, erre ő megölelt. Szorosan, mégis romantikusan. Újra éreztem finom férfias illatát, keveredve a cigaretta szagával. Imádom az illatát. Ott álltunk. Csak mi ketten. El se hittem, hogy ez tényleg velem történik. Eltolt magától, de a derekamat még mindig fogta. A szemebe nézett, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Szaggatottan fújtam ki a levegőt, a szívem meg úgy vert, hogy szerintem a pulzusom úgy 10 ezer körül volt...

- Na? - kérdezte, és mélyen...mélyen a szemembe nézett.

- Mi na?

- Merre menjünk tovább?

- Van olyan hely, ahol nem veszik észre, hogy 'One Direction Zayn' egy lánnyal sétálgat? - kérdeztem cinikusan.

- Van. De minek menjünk olyan helyre? Téged zavarna a velem látnának? - kérdezte.

- Engem nem. De neked nem rontana a hírneveden?

- Hö...- csak ennyit mondott, nem nagyon értettem, hogy ez pozitív vagy negatív - őszintén? Leszarom. - mondta, nemes egyszerűséggel.

- Oh, oké. - még mindig nem nagyon értettem, hogy ez jó, mert ő nem akarja eltitkolni a világ előtt, hogy velem találkozgat, vagy rossz, hogy nem érdekes, hogy kivel látják. Látják majd mással is?

- Figyelj - fogta meg mind két kezem - nekem az a fontos, hogy veled lehetek és nem az, amit mások gondolnak. - majd még egy puszit nyomott az arcomra.

Önkéntelenül is elmosolyodtam. Ez nagyon jól esett. Tőle meg főleg. :)

- Oké  - mondtam már sokkal bátrabban - mit szólsz a plázához?

- Szeretem a plázát.

Lementünk, és besétáltunk a plázába. Senki nem vett minket észre. Két ember voltunk a sok közül. Megnéztük az üzleteket, sétálgattunk fel-alá. Ránéztem az órára. Gondoltam úgy fél 7 körül jár. Ó NE! 9 óra! Ne, ne, ne, ne, ne...a szüleim már egy órája otthon vannak.

- Hol a telefonom?! - rogytam le a mellettünk lévő padra és hiper-szuper gyorsan kutatni kezdtem a táskámban. - 10 nem fogadott hívás?! Ez valami vicc. - elkezdtem pörgetni a listát: Anya, anya, anya, apa, apa, anya, Rea (remek akkor már őt is hívták a szüleim), anya, apa, anya. Az utolsó 2 perce volt. Gyorsan, gyorsaaaan. Kicseng. Ekkor anya felveszi a telefont.

*telefonom 'Dühös Anyu'-val*

- Lena! Mégis hol az istenben vagy??? - húhúú...nagy a gáz. Ha anyám isten nevét a szájára veszi, na ott már nagyon nagy a baj...

- Semmi baj anya. Csak a plázában. - ez igaz is.

- És mégis kivel? - ajaj, Rea vajon mit mondott? - Öö, hát barátnőkkel.

- Kivel is? - na itt bukta lesz. Ekkor Zayn mellém ült és rámnézett. Láttam aggódó tekintetét.

- Tudod az új osztálytársunk. Helia. Rendes lány és mondta, hogy még nem volt a plázában. Ezért mondtam, hogy miért nem megyünk el? - csend. Ez igen, egyre jobban hazudok....

- Aha. - ezt egész nyugodtan mondta - akkor 10-re itthon vagy. - ezzel lecsapta a telefont. Lesz ennek még folytatása...

- Ez mi volt? - kérdezte Zayn.

- Hazudnom kellett.

- Miért?

- Mert a családom nagyon hívő. És ha megtudnák, hogy randin voltam, ráadásul veled...tuti eltiltanának tőled. Ezt meg nem akarom. - mondtam a földet pásztázva.

- Lena. - emlte fel a fejem az államnál fogva - Te miattam hazudtál a szüleidnek?

- Igen. - mondtam ki, egy sóhajjal kísérve.

- Nem kellett volna.

- Ha elmondtam volna nekik az igazat, tuti nem engedtek volna el...

- Ennyit nem érek meg.

- Nekem igen. - mondtam mosolyogva és a szemébe néztem. Ő visszamosolygott. Majd megölelt. Ezt nem lehet megunni. Imádom, ha megölel. Ezuttal nem tolt el magától, hanem a nyakamat puszilta meg. Belebizseregtem. Imádom Zayn Maliket. Tudom korai ezt kijelnteni, de így érzem. Persze ebben van egy kis egészséges rajongás is még, de már küzdök ellene. :)

- Szerintem indulnunk kéne. - mondta.

- Ööö - néztem az órámra. Negyed 10. - Igen, azt hiszem...

Elindultunk vissza a parkolóba, majd eszembe jutott, hogy mivel is jöttem. Te jó ég, a sötét utcákon fogok robogózni? Megtorpantam.

- Mi a baj? - kérdezte Zayn.

- Ööö...robogóval kell hazamennem.

- Ez a baj?

- Nekem nincs jogsim és kint sötét van.

- Jaaa. Akkor gyere. - húzott a kezemnél fogva. - Akkor én vezetek.

- De ez egy robogó. Egyszemélyes.

- Ez is baj? - kérdezte mosolyogva.

- Van jogsid? - kérdeztem.

- Nincs. Miért neked van?

Akkor ketten vagyunk ugyanabban a helyzetben. Végül felültem mögé és elindultunk. Én átöleltem a derekánál fogva és szorosan mögé ültem. Elindultunk. Igaz csak egy bukó volt, rajtam.

Már a kertvárosban voltunk, amikor rendőröket pillantottam meg, de már késő volt visszafordulni vagy lefordulni egy kis utcába. Ebből bukta lesz. A rendőr már jelezte, hogy álljunk meg. Én már felkészültem a legrosszabbra is, amikor....amikor....Zayn tovább hajtott. Túl gyorsan mentünk és túl sötét volt ahhoz, hogy leolvassák a rendszámot. Nem jöttek utánunk. Talán megúsztuk.

Leraktuk Reáéknál a motort és 3-szor is elnézést kértem.

Elindultunk gyalog hazafele. Kézen fogva. Pulzus: 10 ezer.

Hazaértünk és megálltunk a kapuban. Én megfordultam és nekidőltem a kerítésnek Zayn pedig elém állt. Közel, közel hozzám. :)

- Hé Szépség. - mondta, újra a bűvös szót, amitől elolvadok.

- Hm? - mondtam mosolyogva. Közelebb hajolt.

- Hogy is van az a kérdés?

- Milyen kérdés? - kérdeztem vissza. Még közelebb hajolt.

- Megcsókolhatom a Szépségemet?

Erre nem válaszoltam. De tudta a válaszom. Közelebb hajolt és megcsókolt. Gyengéden és romantikusan. Forró volt és imádtam. A pulzusom már az egeket verte. Zayn közelebb húzott magához és a derekamnál fogva szorosan átölelt. Én összekulcsoltam a nyakán a kezem. A csók forrósodott, ahogy köztünk a levegő is. Legalább 10 percig csókolóztunk, de én egy örökké valóságnak hittem, aztán elváltunk egymástól. Zayn mélyen a szemembe nézett majd átölelt. Ezt egy ajtó csapódás szakította félbe. A francba. Most minden kiderül.

# ebből bukta lesz, de megcsókolt, megcsókolt!! :)

3. fejezet - Randizni megyek Zayn-nel (part one)

Puszi:)

Itt a 3. fejezet. :) Szintén két részre osztom, mert hosszú lett. Remélem tetszeni fog. A második része sokkal izgalmasabb lesz, de ki kell várnotok. :) Kommizzatok és ajánljátok, ha tetszett. :)

Hétfő. Suli. Mindkettőt utálom, választani se tudok, melyiket jobban. Reggel felkeltem, felöltöztem, fogat mostam és rohantam a suliba. Reát pont a bejáratnál értem utol. 

- Szia - köszöntem -, mizu?
- Nem fogod elhinni! - kezdte nagyon izgatottan - randim lesz!!

- Nekem is! - jutott eszembe, hogy mai nap nagy nap.

- Tényleg? Ez milyen izgi. Képzeld Harry-vel a Temze partjára megyünk sétálni. Hihetetlen, nem? Annyira várom! És ti?
- Ööö - meglepett a válasza, én semmiről nem tudok - én...nem tudom. Zayn semmit se mondott.

- Biztos azt szeretné, hogy meglepetés legyen. - mondta mosolyogva.

- Igen. Biztos. - mondtam, bár nem hittem nagyon ebben. Egyszerűen eszébe se jutottam.

****

A suli gyorsan eltelt, majd rohantam haza. Igaz, az áhítat feléről leléptem, a délutáni suli meg ki is maradt úgy egészében. De nem érdekel. Mert VELE lehetek, igen csupa gyönyörű nagy betűvel...

Vagy egy órán át turkáltam a szekrényben, mire megtaláltam, amit esetleg a felvehető ruhák közé dobok. Ebből volt 5, majd ezt leszűkítettem 3-ra és ezek kombinációjából született meg két öltözet. Sokat filóztam, végül egy 'ecc-pecc kimehecc'-cel eldöntöttem, melyiket választom: egy fekete egyszerű magassarkú, szaggatott farmerrel és egy mintás pólóval. Nyakamba a kedvenc láncomat vettem, egy Thomas Sabo-t, már csak a nevem miatt is ( :) ). A hajam kivasaltam, az elejét pedig hátrahullámosítottam. Szempillaspirált, egy csík sötét- és egy csík világoskék tust húztam a szemhéjamra, a szempilláim tövébe. 

- Ez így jó lesz? - kérdeztem magamtól, eléggé elbizonytalanodva.

Ekkor megcsörrent a telefonom. Zayn. Ezt el se hiszem! Zayn Malik engem hív? Hihetetlen.

- Szia. - mondtam, görcsben lévő hasamat szorítva.

- Szia szépség. - köszönt, újra, ugyanúgy; ez zavarba hoz...Nagyon.

- Miért köszönsz így? - mondtam mosolyogva.

- Zavar?

- Zavarba hoz. - nyögtem ki.

- Akkor jó. - mondta rosszfiúsan. - Azért hívtalak, hogy megkérdezzem, mit szólnál egy kis... -

Mi? Mit szeretne? Már kész vagyok. Jézusom. Teljesen fölöslegesen készültem el? Mennyi az idő? 3 óra. 3 óra? Már nincs időm mást kigondolni... - egy kis strandoláshoz? - mondta ki. Én meg azzal a lendülettel rogytam le az ágyra és egy nagyot sóhajtottam...Szerintem ő is meghallotta. - Lena? - kérdezte kétségbeesetten.

- Igen? Ja, igen. a strandolás...az jó lesz, igen. - dadogtam, közben már azon gondolkoztam, hogy honnan szedjek egy normális bikinit... - Figyelj, Zayn... - kezdtem bele.

- Igen szépség? - kérdezte nevetve...tudja, hogy zavar ha íg hív...és neki ez tetszik.

- Nagy baj lenne, ha ma ezt kihagynánk? - mondtam. 

Csend, semmi válasz...basszus.

- Nem...persze, hogy nem baj. Majd máskor elmegyünk valahova. Persze, csak ha szeretnél. - mondta, most már 

teljesen komolyan és teljesen összetörve. 

- Ne! Várj! Én csak a strandra gondoltam. De örülök, hogy ha ezt lemondtam volna utána is számítottál volna rám. - mondtam mosolyogva. Hihetetlen, hogy ha le is mondtam volna utána is el szeretett volna velem menni valahova és nem egy másik lánynál próbálkozott volna. Wow.

- Ja...huhh, micsoda megkönnyebbülés. Már félig összetörtem, hogy mégse szeretnél velem találkozni.

- De! Nagyon szeretnék!

- Akkor mi legyen? Hova menjünk?
- Mit szólnál egy sétához? - tettem fel a kérdést.

- Rendben. De legyen titok, hogy hova. - mondta sejtelmesen.

- Rendben. Akkor 4-kor?

- A plázánál.

- Várlak.

- Szia szépség. - köszönt el.

****

Oké. Akkor kész is vagyok. Te jó ég, mennyi az idő?! Ne, ne, NE! Háromnegyed 4. Hogy az a... Jó, jó ne pánikoljunk. A pláza fél órára van ide. Nincs jogsim. Reának sincs jogsija. Reáéknak van motorja...Hmm, az jó lesz. Eltudom vezetni, csak ne állítsanak meg.

*Reával telefonon*

- Rea, de jó, hogy felvetted. Vészhelyzet van. Nagyon-nagyon...

- Mivan? Ott vagy már? Miért hívsz randi közben? Baj van? Zayn? Mit csinált??? - vágott közbe, és be se fogta...már gyártotta a rosszabbnál rosszabb elméleteket.

- REA! Nincs baj. Vagyis baj az van, de nem olyan. A bátyád robogója kellene...

- Minek az? - kérdezte meglepve.

- Még itthon vagyok...

- Aha, és? - nem esett le neki - Ó. Óóóóó! Basszus. Oké, gyere és már viszem is ki.

Lecsaptam a telefont és már rohantam is. Szerencse, hogy csak 2 utcányira laknak és a szüleim estig nincsenek itthon. Főleg ez a szerencse. Hogy nincsenek itthon. El se engedtek volna Zayn-nel randizni. Nem hogy Zayn-nel, még randizni se. Szerintük nekem még nem való az ilyen. Fiatal vagyok ehhez. Persze, szerintük mindenhez fiatal vagyok...ezért nincs robogóm se. 

Odaértem, köszöntem és már pattantam is fel a robogóra.

Oké. 3.50 és még mindig a kertvárosban robogok. 80-nal száguldok át a kis utcákon és már a belváros felé haladok, de nem lassítok. Nagyon gyorsan és nagyon szerencsésen 4.08-kor már a bukót veszem le a parkolóban és pakolom az ülés alá, amikor valaki megfogja a derekam hátulról.

- Héé! - fordultam meg hirtelen, de már tudtam ki lehet az.

- Lena. - mondta gyönyörű rekedtes hangjával.

- Zayn. - mondtam ki én is a nevét.

Néztünk egymásra egy ideig, még mindig fogta a derekam, majd magához húzott és megölelt. Éreztem finom, férfias illatát. Visszaöleltem és nem akartam elengedni, soha. Amikor ráeszméltem, hogy kit ölelek és hogy ez a valóság...teljesen elolvadtam és elkezdtem remegni. Zayn eltolt magától és mélyen a szemembe nézett.

- Minden rendben? - kérdezte aggódva.

- Persze, persze...csak siettem és hideg volt a motoron - hazudtam. Soha nem szoktam ilyet, hiszen hívő vagyok, és egy hívő nem hazudik.

- Nem is tudtam, hogy van jogsid. - mondta csodálkozva.

- Ööö, aha...

- Miért nincs?
- Hát...nincs. Csak valahogy ide kellett érnem. - mondtam és rámosolyogtam. Ő is visszamosolygott.

- Akkor, indulhatunk? - kérdezte.

- Igen, de merre is? - kérdeztem vissza.

A kezét nyújtotta, én megfogtam és elindultunk.

Úr isten! Komolyan Zayn Malikkel sétálok kézen fogva mindenki előtt?

# robogóval mentem és Zayn megfogta a kezem :)

2. fejezet - Felhívott

Puszi :)

Itt is a második fejezet. Kezdenek bonyolódni a dolgok. De csak szép lassan. :) Kommenteljetek és ajánljatok ha tetszik. 
Köszi <3


Aznap este Reáéknál aludtam és másnap reggel mentem haza. Anya fogadott széles mosollyal és a konzultációról kérdezett. Mondtam, hogy érdekes volt, meg minden...Remélem az osztály társaim szüleit nem kérdezi meg.
Vasárnap. Mise.
Végig Zayn-re gondoltam. Hihetetlen, ami történt, és hogy pont velem!
Mikor hazaértünk, rögtön felhívtam Reát és áthívtam egy csajos délutánra. Átbeszéltük a dolgokat.
- Képzeld, Harry ma reggel küldött egy üzit! - újságolta. Hm, de jó neki. És velem mi lesz? Csak játszott velem. Azért csekkoltam a telóm...hiába. Semmi. - Nézd - nyomta a kezembe a telefont. - "Szia Rebeka. Remélem jól aludtál. Egyszer összefuthatnánk. Ketten. Harry S."
- Én nem kaptam üzit. Nem is hívott. - mondtam kissé szomorúan.
- Jaj, biztos fog! Oda van érted!
- Ja, persze... - mondtam.

****

Miután Rea hazament, én elmentem zuhanyozni és megmostam a fogam.

Befeküdtem az ágyba és gondolkoztam. Mikor már majdnem elaludtam, megcsörrent a telefon. Üzenet: "Szia Lena. Remélem jól telt a napod. Ha fent vagy felhívhatsz. :) Zayn"

Felfoghatatlan öröm töltött el. Gondolt rám. Hívjam fel? Te jó ég. Csak elkezdenék dadogni...Nem bírom megtenni. Én ezt nem bírom. Ekkor megcsörrent a telefon: Zayn.

Felvettem.

- Szia Zayn. - mondtam, még magabiztosan.

- Szia szépség. - köszönt vissza. Na itt elvesztettem minden bátorságom. - Hogy vagy?

- Jól, jól... - és elfelejtettem beszélni.

- Lena? Ott vagy?

- Ja, persze, bocs. Nem azt mondtad, hogy hívjalak ha fent vagyok? - mondtam.

- Hallani akartam a hangod.

- Óóó - még jó, hogy nem látta, hogy elpirultam.

- Tudom gáz így telefonon, de ráérsz mondjuk holnap?

- Hát, tudod, holnap suli, utána áhítatra kell mennem, meg a templomba délutáni suliba...

- Ja, értem...azt hittem kedvelsz...de semmi baj ha nem akarsz velem találkozni...

-DE! Szeretnék, de...- el se hiszem, hogy ezt teszem - majd megoldom.

- Akkor holnap, mondjuk 4-kor?

- Tökéletes. A plázánál?

- Ott várlak. Jó éjt Lena.

- Jó éjt Zayn. - és ezzel letettük a telefont.

Mit fogok tenni? Nagyon szeretnék vele találkozni... Nem megyek el a délutáni suliba. Egyszer ki lehet hagyni.

# találkozni fogunk :)

1. fejezet - Titokban a koncerten (part two)

Puszi :)

Itt a második fele a fejezetnek. Remélem tetszeni fog. Kommenteket írjatok és ha tetszett, ajánljátok másoknak is.
Köszi <3

A koncert nagyon-nagyon jó volt! És Zayn tényleg jó helyet mutatott, végig láttam. És meglepetésemre ő is végig látott...és végig nézett is. Wow, még a végén...dehogyis hova gondolok...

****

A koncert után visszamehettünk a backstage-be. Nagyon pörgött minden: riporterek, tv stábok, és még rengeteg ember. Csak ámultam, aztán, hirtelen valaki hátulról megfogta mindkét kezem. Meglepődtem, hirtelen megfordultam és két gyönyörű barna szempárral találtam szembe magam. Elámultam. Az a mosoly...

- Na, milyen volt a koncert? - kérdezte gyönyörű mosollyal az arcán.

- Nagyon jó! Jó helyet mutattál - mosolyogtam rá.

Rea köhögést imitált, jelezve, hogy bemutathatnám.

- Ja igen, Zayn, ő itt Rea, az unokatesóm és egyben legjobb barátnőm. Rea, ő itt Zayn Malik. - próbáltam dadogás nélkül kimondani a nevét, azt hiszem sikeresen.

- Szia, örülök, hogy megismerhetlek. - mondta Zayn Reának.

- Szia, nagyon örülök én is! - örvendezett, mint aki nincs eszénél - A többiek? - utalt arra, hogy Harry-t is szívesen megismerné.

- Ja, már az öltözőben. Csak jöttem köszönni.

- Értem... - mondta kissé megjátszott szomorúsággal.

- Szeretnétek a többiekkel is találkozni - kérdezte mindkettőnktől.

- IGEN! - sikítottuk egyszerre. Ezt nem kellett volna.

Mindenki megállt és bámult. Zayn lerendezte egy "semmi baj, ártalmatlan rajongók" mondattal.

Elindultuk, abba az irányba, ahol először megpillantottam. Bekanyarodtunk és az utolsó ajtónál megálltunk. Zayn benyitott, de nem láttunk senkit. Előre engedett minket...mondjuk úgy, nem ránk számítottak. Hirtelen 4 fiú üvöltözve ugrott elő az ajtó mögül, majd amikor konstatálták, hogy ismeretlenek vagyunk, csak néztek. Végül Zayn is bejött és elmondta, kik is vagyunk. 

- Sziasztok! Örülök, hogy megismerhetlek titeket. Répát? - nyújtott felénk 2 répát Louis.

- Öö, nem, de azért köszi. - mondtam, szerintem mindkettőnk nevében. Haha, Lou.

- Sziasztok... - köszönt halkan Rea, de elég hangos volt ahhoz, hogy Harry meghallja.

- Szia, én Harry Styles vagyok. És te? - kérdezte Harry Reától.

- Rebeka Sabo. - mondta félénken.

- Rebeka. Szép név.

- Köszönöm, de hívj csak Reának. - mondta, és eleresztett egy apró mosolyt.

- Hmm, szerintem a Rebeka sokkal szebb.

- Köszi. - Rea elpirult. Húha. :)

Mindenkivel beszéltünk, jól elvoltunk és kezdtünk feloldódni. Már épp indultunk, amikor Zayn szólt, hogy szeretne valamit kérdezni. Eléggé ideges lettem, nagyon-nagyon az lettem, remegett a térdem.

- Nézd, nem akartam a többiek előtt - kezdte, én meg majd elájultam. - Elkérhetem...elkérhetem a telószámod? - kérdezte, közben a földet nézte. Úgy láttam elpirult.

- Ja...persze....Ööö, te jó ég. Elfelejtettem a saját számomat, de gáz vagyok. - mondogattam és vörös lettem, mint a rák. Elkezdtem kotorászni a táskámban, hogy megkeressem a telefonom.

- Nem vagy gáz. - fogta meg mindkét kezem és nézett mélyen a szemembe. Én néztem rá. Ez eltartott pár másodpercig, de én ezt több órának éreztem. Mikor halk lépteket hallottunk elengedte a kezem, én pedig tovább keresgéltem a táskámban. Rea volt az. Hál isten csak ő.

- Indulnunk kéne.

- Egy pillanat. Várj meg kint.- mondtam. Nem fogom elszalasztani az alkalmat, hogy számot cseréljek a "férjemmel". - Ja, megvan. - lediktáltam a számot és ő is a sajátját. Te jó ég, megvan Zayn Malik száma!

- Köszi. Majd hívlak. - mondta, és rám kacsintott. Hát én ott olvadtam el. 

- O..oké. Szi...szia. - dadogtam, megint. Hurrá.

- Szia Lena. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Mámorban úszva kimentem Reához, akinek mindent elmesélem.

- Azta, ez nagyon durva. Képzeld Harry az én számomat is elkérte! - sikította.

Így mind a ketten boldogan tértünk haza.

#ezt nem hiszem el :)

1. fejezet - Titokban a koncerten (part one)

Puszi :)

Itt az első fejezet első része. Kicsit hosszúra sikerült, ezért kettőbe vettem, de még ma felteszem a második felét. Kérlek kommenteljetek, és ha tetszett ajánljátok másoknak is!
Köszi <3

Ma hihetetlen dolog történt, teljesen más mint, amit terveztünk Reával. Hallgattuk a kedvenc rádió műsorunk, és egy 1D számot adtak. Miután véget ért a szám egy kérdést tettek fel. "Milyen származású Zayn?" Aki felhívja őket és bemondja a helyes választ nyer 2 jegyet a londoni 1D koncertre. Nem gondoltam, hogy van ekkora szerencsém, de volt! Engem kapcsoltak a műsorba és nyertem! Hihetetlen, megyünk a koncertre! Csak még egy terv kell.

****

Reával mindent kitaláltunk: a szüleinknek azt mondjuk, hogy a suli szervez egy evangélikus konzultációt, amire el kell mennünk. A koncert a hétvégén lesz. Már nagyon izgulunk.

****

Hát eljött ez a nap. Hú, már nagyon izgulok. Nagyon jó helyünk lesz, pont a színpad előtt. Ja, és VIP-k leszünk. Hát nem hihetetlen? Bemehetünk a backstage-be és ha szerencsénk van össze is futhatunk "valakivel". Örök kedvencem, első számú férj jelöltem. Zayn Malik. Bárcsak beszélhetnék vele. De ez csak álom marad...egy megvalósíthatatlan álom.

Este Reáéknál összekészültünk és elindultunk a koncertre. Annyira izgatottak voltunk be se állt a szánk. Ott lengett a nyakunkban a két VIP pass kártya, annyira jó érzés volt. Előkelőnek éreztem magam. Végre én is valaki felett álltam és nem én voltam az, akit eltaposnak.

Beértünk, elfoglaltuk a helyünket. Odajött hozzánk egy szervező, kérdezte, hogy mi nyertük-e a rádiós versenyt. Amikor igent mondtunk beinvitált minket a színfalak mögé. Nagyon izgalmas volt, rengeteg sürgő ember, mikrofonok, hangszórók...és amikor benéztem egy folyosóra megláttam valamit, pontosabban valakit. Te jó ég, ott földbe gyökerezett a lábam. Zayn Malik. Ez hihetetlen, épp telefonált és járkált fel-alá a folyosón, a földet nézte, közben bólogatott és beszélt a telefonba. Majd felnézett. Meglátta, amint ott állok, mint egy szerencsétlen. Hirtelen megállt, rám mosolygott. Letette a telefont és elindult felém. Jó ég, jó ég, jó ég...Zayn Malik felém sétál, én meg itt állok mint egy rakás szerencsétlenség. Mit mondok? Mit tegyek? Köszönjek? Menjek el? 

- Szia. Eltévedtél? - kérdezte.

- Szi...szi...szia - dadogtam - nem, csak...izé...

- Hé, lazíts - nevetett, közben megérintette a kezem - látom egy rajongó vagy. Én Zayn Malik.

- Lena Sabo, örülök neked...vagyis, hogy megismerhettelek. Ne haragudj...nagyon gáz vagyok. Úr isten, én veled beszélek!

- Lena - újra nevet, rettenetesen leégettem magam - szép neved van. Szeretnéd, hogy körbe vezesselek?
- Köszönöm, de nem kell készülnöd? Hiszen már alig van 1 óra a koncertig.

- Nem baj. Ráérek. - és egy gyönyörű mosolyt dobott, ettől elolvadtam.

Zayn mindent megmutatott, még a színpadra is kivitt és megmutatta hova álljak, hogy minél jobban lássam. Őt. Hűűűűűha. Hát nem hihetetlen? Azt szeretné hogy őt lássam?

Csörgött a telefonom. Rea. Te jó ég, teljesen megfeledkeztem Reáról! Ha ezt elmesélem neki! Nem fog hinni a fülének.

- Szia - vettem fel a telefont.

- Te jó ég, hol a francban vagy? - szólt bele köszönés nélkül Rea.

- Ne haragudj, megvagyok, mindent elmesélek. Találkozzunk a színpad előtt.

Leértem a színpad elé és Rea már izgatottan várta a mesémet.

- Nem fogod elhinni ki vezetett körbe! - kezdtem izgatottan.

- Na?

- Zayn Malik. AZ a Zayn Malik. - hangsúlyoztam, hogy kiről is beszélek.

- Na ne hülyülj már! Ennyire én se vagyok szőke! - fogta meg a haját és mutatta nekem, utalva a színére.

- Komolyan beszélek! Ő vezetett körbe! Megmutatott mindent, még a színpadra is kivitt és mondta, hogy hova álljak, hogy jól lássam. ŐT! 

- Ez hihetetlen! Nem hiszem el, te találkoztál vele?! És ott volt Harry is?? - igen, Rea őrölt Harry-fan.

- Nem, csak Zayn. Egy folyosón láttam meg, amint telefonált. Letette és odajött hozzám! - mondtam, már szinte kiabálva.

Ekkor már kezdtek beszállingózni az emberek. Beálltunk arra a helyre, amit Zayn mutatott.

Rövid késéssel, de elkezdődött a koncert.

# Hazudtam a szüleimnek

Kezdetek

Itt van a legelső "rész". Ebben leírtam, amit tudnotok kell. :) Várom a kommenteket <3


Sziasztok. Léna vagyok, 16 éves. Londonban élek a családommal: a szüleimmel és a 18 éves bátyámmal. Édesanyám magyar származású, édesapám angol. Mélyen vallásos család vagyunk. A bátyám és én is a helyi evangélikus iskolába járunk. Legjobb barátnőm, egyben az unokatestvérem és az osztálytársam, Rebeka, de mindenki Reának hívja. Mindketten nagy-nagy One Direction rajongók vagyunk. Régóta szerettünk volna eljutni egy koncertjükre, de a szüleink sose engedték. Azt terveztük, amint a 1D itt lép fel azonnal megvesszük a jegyeket, a szüleink tudta nélkül. 

# belekezdtem :)

Puszi :)

Ma megkezdtem, a sokadik blogomat, de érzem, ez lesz az igazi. A többi is szuper volt, de mindet elhanyagoltam. Nem érdekeltek, és úgy éreztem mást se érdekel. De ez egy nagyon-nagyon blog lesz :)

Terveztem, hogy belefogok egy történetbe, de nem tudom, mi az, ami tetszene nektek :)

Várom az ötleteket! :)

Puszi :)

Úgy döntöttem, hogy egy One Direction-ös blogot kezdek. Egy fanfiction-t. :)
Ebben még nagyon kezdő vagyok, de mindent megpróbálok, hogy a legjobb történetet hozzam össze :)
Még ma megpróbálom összeírni a kezdeteket, illetve az 1. fejezetet. 

# izgulok :)