3. fejezet - Randizni megyek Zayn-nel (part two)

Puszi <3

Itt a 3. fejezet második része. :) Tudom, hogy kettőbe szedtem, mert nagyon hosszú lett volna, de így is nagyon hosszú lett. Bocsi, de nem gondoltam, hogy ezt ilyen hosszan lehet csak elmesélni. :) Remélem tetszeni fog. Ez a legizgibb rész eddig, szerintem. Kommentelj és ha tetszett, ajánld másoknak is! :)

Elindultunk, Fogalmam nem volt hova megyünk. Megkerültük a plázát és egy hátsó bejáraton mentünk be. Valami személyzeti bejárat lehetett. Mi a fene ez? Mint egy labirintus, azt se tudtam, hol vagyok, de Zayn-re pillantva, ő nagyon is tudta merre visz. Végül a tetőn kötöttünk ki. Nagyon szép volt a kilátás. Szinte egész Londont be lehetett látni. 5 óra körül járt az idő, a nap már kezdett eltűnni a horizont alatt, az ég rózsaszín és narancssárga színekben játszott. Mi csak ott álltunk egymás mellett, kézen fogva. Hát nem hihetetlen?

Sóhajtottam egyet.

- Baj van? - kérdezte Zayn, arcomat pásztázva.

- Nem. Semmi. Ez...ez gyönyörű. - mondtam, erre ő megölelt. Szorosan, mégis romantikusan. Újra éreztem finom férfias illatát, keveredve a cigaretta szagával. Imádom az illatát. Ott álltunk. Csak mi ketten. El se hittem, hogy ez tényleg velem történik. Eltolt magától, de a derekamat még mindig fogta. A szemebe nézett, majd egy puszit nyomott az arcomra.

Szaggatottan fújtam ki a levegőt, a szívem meg úgy vert, hogy szerintem a pulzusom úgy 10 ezer körül volt...

- Na? - kérdezte, és mélyen...mélyen a szemembe nézett.

- Mi na?

- Merre menjünk tovább?

- Van olyan hely, ahol nem veszik észre, hogy 'One Direction Zayn' egy lánnyal sétálgat? - kérdeztem cinikusan.

- Van. De minek menjünk olyan helyre? Téged zavarna a velem látnának? - kérdezte.

- Engem nem. De neked nem rontana a hírneveden?

- Hö...- csak ennyit mondott, nem nagyon értettem, hogy ez pozitív vagy negatív - őszintén? Leszarom. - mondta, nemes egyszerűséggel.

- Oh, oké. - még mindig nem nagyon értettem, hogy ez jó, mert ő nem akarja eltitkolni a világ előtt, hogy velem találkozgat, vagy rossz, hogy nem érdekes, hogy kivel látják. Látják majd mással is?

- Figyelj - fogta meg mind két kezem - nekem az a fontos, hogy veled lehetek és nem az, amit mások gondolnak. - majd még egy puszit nyomott az arcomra.

Önkéntelenül is elmosolyodtam. Ez nagyon jól esett. Tőle meg főleg. :)

- Oké  - mondtam már sokkal bátrabban - mit szólsz a plázához?

- Szeretem a plázát.

Lementünk, és besétáltunk a plázába. Senki nem vett minket észre. Két ember voltunk a sok közül. Megnéztük az üzleteket, sétálgattunk fel-alá. Ránéztem az órára. Gondoltam úgy fél 7 körül jár. Ó NE! 9 óra! Ne, ne, ne, ne, ne...a szüleim már egy órája otthon vannak.

- Hol a telefonom?! - rogytam le a mellettünk lévő padra és hiper-szuper gyorsan kutatni kezdtem a táskámban. - 10 nem fogadott hívás?! Ez valami vicc. - elkezdtem pörgetni a listát: Anya, anya, anya, apa, apa, anya, Rea (remek akkor már őt is hívták a szüleim), anya, apa, anya. Az utolsó 2 perce volt. Gyorsan, gyorsaaaan. Kicseng. Ekkor anya felveszi a telefont.

*telefonom 'Dühös Anyu'-val*

- Lena! Mégis hol az istenben vagy??? - húhúú...nagy a gáz. Ha anyám isten nevét a szájára veszi, na ott már nagyon nagy a baj...

- Semmi baj anya. Csak a plázában. - ez igaz is.

- És mégis kivel? - ajaj, Rea vajon mit mondott? - Öö, hát barátnőkkel.

- Kivel is? - na itt bukta lesz. Ekkor Zayn mellém ült és rámnézett. Láttam aggódó tekintetét.

- Tudod az új osztálytársunk. Helia. Rendes lány és mondta, hogy még nem volt a plázában. Ezért mondtam, hogy miért nem megyünk el? - csend. Ez igen, egyre jobban hazudok....

- Aha. - ezt egész nyugodtan mondta - akkor 10-re itthon vagy. - ezzel lecsapta a telefont. Lesz ennek még folytatása...

- Ez mi volt? - kérdezte Zayn.

- Hazudnom kellett.

- Miért?

- Mert a családom nagyon hívő. És ha megtudnák, hogy randin voltam, ráadásul veled...tuti eltiltanának tőled. Ezt meg nem akarom. - mondtam a földet pásztázva.

- Lena. - emlte fel a fejem az államnál fogva - Te miattam hazudtál a szüleidnek?

- Igen. - mondtam ki, egy sóhajjal kísérve.

- Nem kellett volna.

- Ha elmondtam volna nekik az igazat, tuti nem engedtek volna el...

- Ennyit nem érek meg.

- Nekem igen. - mondtam mosolyogva és a szemébe néztem. Ő visszamosolygott. Majd megölelt. Ezt nem lehet megunni. Imádom, ha megölel. Ezuttal nem tolt el magától, hanem a nyakamat puszilta meg. Belebizseregtem. Imádom Zayn Maliket. Tudom korai ezt kijelnteni, de így érzem. Persze ebben van egy kis egészséges rajongás is még, de már küzdök ellene. :)

- Szerintem indulnunk kéne. - mondta.

- Ööö - néztem az órámra. Negyed 10. - Igen, azt hiszem...

Elindultunk vissza a parkolóba, majd eszembe jutott, hogy mivel is jöttem. Te jó ég, a sötét utcákon fogok robogózni? Megtorpantam.

- Mi a baj? - kérdezte Zayn.

- Ööö...robogóval kell hazamennem.

- Ez a baj?

- Nekem nincs jogsim és kint sötét van.

- Jaaa. Akkor gyere. - húzott a kezemnél fogva. - Akkor én vezetek.

- De ez egy robogó. Egyszemélyes.

- Ez is baj? - kérdezte mosolyogva.

- Van jogsid? - kérdeztem.

- Nincs. Miért neked van?

Akkor ketten vagyunk ugyanabban a helyzetben. Végül felültem mögé és elindultunk. Én átöleltem a derekánál fogva és szorosan mögé ültem. Elindultunk. Igaz csak egy bukó volt, rajtam.

Már a kertvárosban voltunk, amikor rendőröket pillantottam meg, de már késő volt visszafordulni vagy lefordulni egy kis utcába. Ebből bukta lesz. A rendőr már jelezte, hogy álljunk meg. Én már felkészültem a legrosszabbra is, amikor....amikor....Zayn tovább hajtott. Túl gyorsan mentünk és túl sötét volt ahhoz, hogy leolvassák a rendszámot. Nem jöttek utánunk. Talán megúsztuk.

Leraktuk Reáéknál a motort és 3-szor is elnézést kértem.

Elindultunk gyalog hazafele. Kézen fogva. Pulzus: 10 ezer.

Hazaértünk és megálltunk a kapuban. Én megfordultam és nekidőltem a kerítésnek Zayn pedig elém állt. Közel, közel hozzám. :)

- Hé Szépség. - mondta, újra a bűvös szót, amitől elolvadok.

- Hm? - mondtam mosolyogva. Közelebb hajolt.

- Hogy is van az a kérdés?

- Milyen kérdés? - kérdeztem vissza. Még közelebb hajolt.

- Megcsókolhatom a Szépségemet?

Erre nem válaszoltam. De tudta a válaszom. Közelebb hajolt és megcsókolt. Gyengéden és romantikusan. Forró volt és imádtam. A pulzusom már az egeket verte. Zayn közelebb húzott magához és a derekamnál fogva szorosan átölelt. Én összekulcsoltam a nyakán a kezem. A csók forrósodott, ahogy köztünk a levegő is. Legalább 10 percig csókolóztunk, de én egy örökké valóságnak hittem, aztán elváltunk egymástól. Zayn mélyen a szemembe nézett majd átölelt. Ezt egy ajtó csapódás szakította félbe. A francba. Most minden kiderül.

# ebből bukta lesz, de megcsókolt, megcsókolt!! :)