9. fejezet - "Hagyj békén Tomy!"

Puszi :)

Itt a 9. fejezet. A történések folytatása. Ez nagyon izgalmas fejezet. Remélem nektek is tetszeni fog. Kommenteljetek és ajánljátok. :)


- Akkor ezen is túl vagyunk. - mondta és magához ölelt.

- Igen. Végre. Nem is volt olyan vészes. - mosolyogtam, Zayn pedig egy puszit nyomott a fejemre. - Óó, már itt is vagyunk? - kérdeztem, tettetett szomorúsággal. Persze, nem is örültem, hogy el kell búcsúznom Zayn-től.

- Figyelj - kezdte Zayn és magafelé fordítot és megfogta a két vállam. - maradj itt a délutáni suliban. Miattam ne lógj. - pöckölt meg az orrom.

- Jóóó...itt maradok.

- Akkor fél 5-re itt vagyok érted. - mondta és megcsókolt.

Amikor bementem még mindig éreztem, hogy bámulnak. Egyszer meg kell szoknom. Meg nekik is, hogy Zayn-nel járok. Amikor beléptem az ajtón, elég nagy meglepetés ért.

- Szia Lena. - köszönt széles mosollyal, szinte már vicsorogva Kristen.

- Áhh, szia. - köszöntem.

- Mizu? - kérdezte azon az idegesítő, vinnyogó hangján. Igen. Kristennel nem nagyon bírjuk egymást. Mindig csak vita a beszélgetéseink vége. Nem tudom mi lett vele... Elég fura.

- Öö..semmi. Jöttem suliba, mint minden nap...é...

- És mi van Zayn-nel? - mondta ki mielőtt befejezhettem volna a mondatom. Ahaa, innen fúj a szél!

- Mi lenne? - kérdeztem. Most komolyan erre mit lehet válaszolni? 'Aha, vele sincs semmi, de tudod, ha van is azt megtalálod a neten.' Ezt nem válaszolhatom...

- És ti most jártok?

- Igen. - neeeeeeeem, csak úgy néha ránk tör a csókolózhatnék...és pont ketten akadunk össze. Basszus. Szakadj már le rólam.

- És a többiek?

- Kik többiek?

- A 1D.

- Jaa, rég beszéltem velük, de majd megkérdezem Zayn-t.

- És te honnan ismered őt? - ja, bocs, INNEN fúj a szél.

- Hát tudod... - kezdtem bele, de a csengő félbeszakított. Hála istennek. - Jaj bocs, órára kell menni. Szia

Nem hiszem el...Mekkora kígyó. Amint van valamim, ami neki nincs rögtön jön oda nyalni...

Matek. Juhuu, de imádom. Haha. Jó vicc volt.

- Psszt. - hallottam mögülem. Hátra néztem.

- Mondd

- Mizu veled? - na ne, m mindenki ezzel jön?

- Épp matekon ülök, és veled? - mondtam szarkasztikusan.

- Haha, de vicces kedvedben vagy. - folytatta Tomy is az előbb felvett stílusomban. Igen, Tomy-val beszélek, ki mással, nem? - Mi van a kis pasiddal?

- Ööö..semmi. Mi lenne? - Most mi van? Miért kérdezi mindenki ezt?

Szünetben Tomy folytatta a kérdezgetést. Igen, a wc-ig követett és folyamatosan beszélt. A mosdó előtt megálltam, hátha veszi a lapot, hogy bemennék, de nem...beszélt tovább...

- Tényleg és ő milyen? Úgy értem ő olyan romantikus, vagy olyan macsó? És jól csókol? - na itt szakadt el a cérna...Mi az, hogy megkérdezi, hogyan csókol...

- Tomy, most már hagyd abba...Ez nem rád tartozik. Ez csak Zayn-re és rám tartozik.

- Mi van összevesztetek? - csillant fel a fény a szemében.

- Nem. Miért szakítottunk volna. Hagyj már a hülye kérdésekkel, meg úgy amúgy is. - fejeztem be a beszélgetést és mentem be a mosóba. Bele néztem a tükörbe, hogy áll a sminkem, amikor láttam, hogy nyílt az ajtó. Eléggé meglepődtem. Tomy jött be a lánymosdóba!

- Te mi a fenét csinálsz itt?! Ez a lány wc!

- Nem érdekel. Nekem te kellesz!

- Mi a fenéről beszélsz? Előbb szófosásod volt, most meg kanos lettél?! Hagyj már békén!

- Előbb legyél az enyém!

- Nem érted húzz innen!

- Zayn nem jó neked, neked ÉN vagyok jó! Gyere!

- Húzz innen! - indultam az ajtó felé, de elállta az utat. -Engedj ki!

- Egy csókért cserébe!

- Csókold meg a saját segged!  - ordítottam a fejére és teljes erő,ből neki vágtam a tornazsákom. Gyorsan befutottam egy fülkébe és magamra zártam az ajtót. A telefonom után kutattam a táskámban. Mikor megtaláltam gyorsan hívtam Reát.

*telefonon*

- Rea! Azonnal gyere a földszinti mosdóba vészhelyzet van! - üvöltöttem és hallottam, ahogy Tomy a fülke ajtaját feszegeti. - Tomy nem hagy békén! Bezárkóztam, de itt van és ki akarja feszíteni az ajtót! SEGÍTS! - csaptam le a telefont. Azonnal tárcsázni kezdtem.

*újra telefonon*

- Zayn? Merre vagy?
- Itt vagyok a sulidtól, úgy 1 háztömbre. Baj van?
- Ami azt illeti, elég nagy. Itt vagyok a mosdóban és Tomy... Zayn? - letette. - Húzz már innen te barom! - ordítottam Tomy-nak, aki már majdnem kiszakította az ajtót. Mivel a fülkék között az elválasztófalak nem értek a plafonig, oda másztam fel és észrevétlenül másztam át a másik fülkébe.

- Tomy! Húzz onnan! - hallottam Rea hangját! Mit akarsz? Hagyd békén Lenát!

De nem lehetett megállítani, egyik fülén be, másikon ki...

- Rea! Hívj tanárt! Gyorsan!!!

Hallottam, hogy Rea kicsapja az ajtót és üvölt: TANÁRT! GYORSAN EGY TANÁÁRT!!!

Nem tudtam mit csinálni, csak reménykedni. Kb. 5 perc múlva Tomy feltépte annak a fülkének az ajtaját, amiben először voltam. Majd amikor észrevette, hogy üres, üvöltözni kezdett: HOL VAGY LENA?! ÚGY IS MEGTALÁLLAK, HIÁBA BUJKÁLSZ! Ezután elkezdte azt is rángatni, amiben voltam és rövid idő alatt ki is nyitotta.

- Gyere kislány. Hidd el, én jobban csókolok, mint az a nyálgép. - mondta majd megpróbált megcsókolni, de egy akkora pofon volt a jutalma, hogy meg is szédült. Ekkor Zayn lépett be az ajtón. 

- Tomy! Hagyd békén a barátnőmet! - Mondta Zayn, majd kiszabadított Tomy karjaiból és arébb 'lökött'. Leguggoltam és becsuktam a szemem, nem akartam semmit se látni. Majd egy ütést hallottam. Jaj.

- Zayn!  - mondtam, miközben potyogtak a könnyeim. Körül néztem. Zayn-nek véres a keze. Tomy a padlón fekszik vérző orral. 

- Minden rendben van? - kérdezte Zayn aggódva.

- Igen, de... - kezdtem, amikor Rea és egy tanárral lépett be az ajtón.
- Itt meg mi történt?! - kezdte a tanárnő hisztérikusan.
- Én..én.. - dadogtam. Még mindig le voltam sokkolva. - Engem meg akart csókolni Tomy, akaratom ellenére! - mondtam és elkezdtem bőgni.
- Nézze - kezdte Zayn. - Tényleg így történt. Bezárkózott egy fülkébe, majd át kellett másznia egy másikba, mert Tomy feltépte az ajtót! Aztán nem volt menekvése. Tomy felfeszítette azt is, ahol ő volt. Elkapta és a falhoz szorította. Lena barátja vagyok engem és Reát hívott segítségért. Sajnos, csak így tudtam leállítani Tomy-t.
- Nézd fiam. - kezdte a tanárnő. - Tomy mindenféleképpen meg lesz büntetve. Már csak azért is, hogy a női mosdóban tartózkodott. Természetesen mindhármótokat és Tomy-t is meg fogjuk kérdezni a dolgokról. - fejezte be és indult kifelé. - Hozom az iskolaorvost.

****

Tomy-t kivizsgálta az iskola orvos. Nem tört el az orra. Engem hazaengedtek a suliból.

Mikor hazaértem nem volt otthon senki. Őrlődtem. Elmondjam, ne mondjam... Végül döntöttem.

*telefonon*

- Szia Lena. - kezdtem anyám meglepve. - Hogy-hogy hívsz nem suliban vagy?

- Nem. Hazaengedtek. Nincs semmi baj, de haza tudsz jönni?

- Persze Lena. 20 perc és otthon vagyok.

**  kb. 20 perccel később  **

- Lena! - hallottam anyámat a szobámból - Itthon vagyok.

- Anya! Anya! - rohantam anyuhoz. Mikor megöleltem, újra sírni kezdtem.

- Mi a baj kislányom?

- Jó, elmondom. De ne ijedj meg. Már nincs baj! Csak volt.

- Üljünk le az étkezőbe. - javasolta anya.

Mindent elmondtam neki, hogy Tomy utánam jött, hogy próbáltam lerázni, majd bezárkóztam és Reát és Zayn-t is hívtam, hogy segítsenek. És mindketten jöttek, és végül Zayn mentett ki.

- ...amikor leütötte Tomy-t. - fejeztem be.

- LEÜTÖTTE?! - pattant fel anya.

- Csak engem védett.

- Igazad van. Ő tényleg szeret téged, Lena. - simogatta meg a fejem. Kimondta a bűvös szót. Szerinte 'szeret' engem. Azta. Lehet, hogy igaz. Nem?

Anya teljesen megértő volt. Végre mellém állt. Úgy látszik kezdi elfogadni Zayn-t. Végre. Végre!

****

Délután találkoztam Zayn-nel és megköszöntem neki, hogy megmentett Tomy-tól.

- Köszönöm Zayn. - néztem rá.

- Remélem többet nem kell megköszönnöd, hogy megmentelek. - mosolygott rám.

- Remélem Tomy többet hozzám se szól.

A délutánt Zayn-nel töltöttem. Segített túl lépni a rossz dolgokon, ami ma történtek velem.

# Zayn megmentett :)