Puszi:)
Itt a 3. fejezet. :) Szintén két részre osztom, mert hosszú
lett. Remélem tetszeni fog. A második része sokkal izgalmasabb lesz, de ki kell
várnotok. :) Kommizzatok és ajánljátok, ha tetszett. :)
Hétfő. Suli. Mindkettőt utálom, választani se tudok,
melyiket jobban. Reggel felkeltem, felöltöztem, fogat mostam és rohantam a
suliba. Reát pont a bejáratnál értem utol.
- Szia - köszöntem -, mizu?
- Nem fogod elhinni! - kezdte nagyon izgatottan - randim lesz!!
- Nem fogod elhinni! - kezdte nagyon izgatottan - randim lesz!!
- Nekem is! - jutott eszembe, hogy mai nap nagy nap.
- Tényleg? Ez milyen izgi. Képzeld Harry-vel a Temze
partjára megyünk sétálni. Hihetetlen, nem? Annyira várom! És ti?
- Ööö - meglepett a válasza, én semmiről nem tudok - én...nem tudom. Zayn semmit se mondott.
- Ööö - meglepett a válasza, én semmiről nem tudok - én...nem tudom. Zayn semmit se mondott.
- Biztos azt szeretné, hogy meglepetés legyen. - mondta
mosolyogva.
- Igen. Biztos. - mondtam, bár nem hittem nagyon ebben.
Egyszerűen eszébe se jutottam.
****
A suli gyorsan eltelt, majd rohantam haza. Igaz, az áhítat
feléről leléptem, a délutáni suli meg ki is maradt úgy egészében. De nem
érdekel. Mert VELE lehetek, igen csupa gyönyörű nagy betűvel...
Vagy egy órán át turkáltam a szekrényben, mire megtaláltam,
amit esetleg a felvehető ruhák közé dobok. Ebből volt 5, majd ezt leszűkítettem
3-ra és ezek kombinációjából született meg két öltözet. Sokat filóztam, végül
egy 'ecc-pecc kimehecc'-cel eldöntöttem, melyiket választom: egy fekete
egyszerű magassarkú, szaggatott farmerrel és egy mintás pólóval. Nyakamba a
kedvenc láncomat vettem, egy Thomas Sabo-t, már csak a nevem miatt is ( :) ).
A hajam kivasaltam, az elejét pedig hátrahullámosítottam. Szempillaspirált, egy
csík sötét- és egy csík világoskék tust húztam a szemhéjamra, a szempilláim
tövébe.
- Ez így jó lesz? - kérdeztem magamtól, eléggé
elbizonytalanodva.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Zayn. Ezt el se hiszem! Zayn
Malik engem hív? Hihetetlen.
- Szia. - mondtam, görcsben lévő hasamat szorítva.
- Szia szépség. - köszönt, újra, ugyanúgy; ez zavarba
hoz...Nagyon.
- Miért köszönsz így? - mondtam mosolyogva.
- Zavar?
- Zavarba hoz. - nyögtem ki.
- Akkor jó. - mondta rosszfiúsan. - Azért hívtalak, hogy
megkérdezzem, mit szólnál egy kis... -
Mi? Mit szeretne? Már kész vagyok. Jézusom. Teljesen
fölöslegesen készültem el? Mennyi az idő? 3 óra. 3 óra? Már nincs időm mást
kigondolni... - egy kis strandoláshoz? - mondta ki. Én meg azzal a lendülettel
rogytam le az ágyra és egy nagyot sóhajtottam...Szerintem ő is meghallotta. -
Lena? - kérdezte kétségbeesetten.
- Igen? Ja, igen. a strandolás...az jó lesz, igen. -
dadogtam, közben már azon gondolkoztam, hogy honnan szedjek egy normális
bikinit... - Figyelj, Zayn... - kezdtem bele.
- Igen szépség? - kérdezte nevetve...tudja, hogy zavar ha íg
hív...és neki ez tetszik.
- Nagy baj lenne, ha ma ezt kihagynánk? - mondtam.
Csend, semmi válasz...basszus.
- Nem...persze, hogy nem baj. Majd máskor elmegyünk
valahova. Persze, csak ha szeretnél. - mondta, most már
teljesen komolyan és teljesen összetörve.
- Ne! Várj! Én csak a strandra gondoltam. De örülök, hogy ha
ezt lemondtam volna utána is számítottál volna rám. - mondtam mosolyogva.
Hihetetlen, hogy ha le is mondtam volna utána is el szeretett volna velem menni
valahova és nem egy másik lánynál próbálkozott volna. Wow.
- Ja...huhh, micsoda megkönnyebbülés. Már félig összetörtem,
hogy mégse szeretnél velem találkozni.
- De! Nagyon szeretnék!
- Akkor mi legyen? Hova menjünk?
- Mit szólnál egy sétához? - tettem fel a kérdést.
- Mit szólnál egy sétához? - tettem fel a kérdést.
- Rendben. De legyen titok, hogy hova. - mondta sejtelmesen.
- Rendben. Akkor 4-kor?
- A plázánál.
- Várlak.
- Szia szépség. - köszönt el.
****
Oké. Akkor kész is vagyok. Te jó ég, mennyi az idő?! Ne, ne,
NE! Háromnegyed 4. Hogy az a... Jó, jó ne pánikoljunk. A pláza fél órára van
ide. Nincs jogsim. Reának sincs jogsija. Reáéknak van motorja...Hmm, az jó
lesz. Eltudom vezetni, csak ne állítsanak meg.
*Reával telefonon*
- Rea, de jó, hogy felvetted. Vészhelyzet van.
Nagyon-nagyon...
- Mivan? Ott vagy már? Miért hívsz randi közben? Baj van?
Zayn? Mit csinált??? - vágott közbe, és be se fogta...már gyártotta a
rosszabbnál rosszabb elméleteket.
- REA! Nincs baj. Vagyis baj az van, de nem olyan. A bátyád
robogója kellene...
- Minek az? - kérdezte meglepve.
- Még itthon vagyok...
- Aha, és? - nem esett le neki - Ó. Óóóóó! Basszus. Oké,
gyere és már viszem is ki.
Lecsaptam a telefont és már rohantam is. Szerencse, hogy
csak 2 utcányira laknak és a szüleim estig nincsenek itthon. Főleg ez a
szerencse. Hogy nincsenek itthon. El se engedtek volna Zayn-nel randizni. Nem
hogy Zayn-nel, még randizni se. Szerintük nekem még nem való az ilyen. Fiatal
vagyok ehhez. Persze, szerintük mindenhez fiatal vagyok...ezért nincs robogóm
se.
Odaértem, köszöntem és már pattantam is fel a robogóra.
Oké. 3.50 és még mindig a kertvárosban robogok. 80-nal
száguldok át a kis utcákon és már a belváros felé haladok, de nem lassítok.
Nagyon gyorsan és nagyon szerencsésen 4.08-kor már a bukót veszem le a
parkolóban és pakolom az ülés alá, amikor valaki megfogja a derekam hátulról.
- Héé! - fordultam meg hirtelen, de már tudtam ki lehet az.
- Lena. - mondta gyönyörű rekedtes hangjával.
- Zayn. - mondtam ki én is a nevét.
Néztünk egymásra egy ideig, még mindig fogta a derekam, majd
magához húzott és megölelt. Éreztem finom, férfias illatát. Visszaöleltem és
nem akartam elengedni, soha. Amikor ráeszméltem, hogy kit ölelek és hogy ez a
valóság...teljesen elolvadtam és elkezdtem remegni. Zayn eltolt magától és
mélyen a szemembe nézett.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Persze, persze...csak siettem és hideg volt a motoron -
hazudtam. Soha nem szoktam ilyet, hiszen hívő vagyok, és egy hívő nem hazudik.
- Nem is tudtam, hogy van jogsid. - mondta csodálkozva.
- Ööö, aha...
- Miért nincs?
- Hát...nincs. Csak valahogy ide kellett érnem. - mondtam és rámosolyogtam. Ő is visszamosolygott.
- Hát...nincs. Csak valahogy ide kellett érnem. - mondtam és rámosolyogtam. Ő is visszamosolygott.
- Akkor, indulhatunk? - kérdezte.
- Igen, de merre is? - kérdeztem vissza.
A kezét nyújtotta, én megfogtam és elindultunk.
Úr isten! Komolyan Zayn Malikkel sétálok kézen fogva
mindenki előtt?
Imádom a blogodat!
VálaszTörlésBeleolvasnál az enyémne?:-)
zaynmalikpinkkiss.blogspot.hu
örülnék neked:-)